A "harci robotoknak", pontosabban a pilóta nélküli földi járműveknek (UGV - unmanned ground vehicle) alapvetően két fajtája létezik - a távirányított és autonóm UGV-k. Utóbbiakat tényleg nevezhetjük robotnak. Habár a használt UGV-k száma 2004-ről 2005-re kb. harmincszorosára nőtt, a DefenceTalk által idézett szakértők szerint a következő 5-10 évben még mindig nem lesznek jelentős számban jelen a hadseregekben.

Izraeli Guardium UGV-k. (defencetalk.com)

Az amerikai védelmi tárca jelentős forrásszűkítései miatt a magánszektor viszi az UGV-fáklyát a jövőbe. A katonai arzenálba akkor kerülhetnek majd be, ha a civil autógyárak jelentősen lefaragnak az előállítási költségeikből. Tehát a technológia proliferációja a hagyományos katonai -> civil irányból ezúttal megfordul, a Commercial off-the-shelf (COTS) a vonatkozó buzzword.

Amikor a CIA elkezdte a saját drón-programját 9/11 után, ők is sok egyszerűen, legálisan beszerezhető alkatrészt használtak fel és habár ennek valószínűleg nem csak technológiai, de operatív okai is voltak anno, most mégis úgy tűnik, ez lesz a járható út az UGV-, de akár más technológiák proliferációja számára is a jövőben.

Ez a tendencia rossz hír azok számára, akik amúgy is a félelmetes drónok még félelmetesebb elterjedésétől tartanak. A fő gondolat itt az, hogy ha az USA büntetlenül hajthat végre műveleteket egy másik szuverén állam területén (Pakisztán), akkor mindenki más, aki megszerzi ugyanezt a technológiát hasonlóan magas szinten (!), ugyanilyen szabadsággal cselekedhet. Kissé leegyszerűsített feltevés szerintem, annyiban mindenképp hordoz igazságot, hogy a könnyen letagadható, minimális "eszkaláció-veszélyt" hordozó eszközök könnyebben bevethetőek, legyen szó drónokról, proxykról, black-ops ügynökökről vagy akár hackerekről.

(defencetalk.com)