Egy hosszú diszklémerrel kell kezdenem a blog életének következő szakaszát. Az utóbbi hónapokban rettenetesen elhanyagoltam/-tuk az Anyahajót. Ami azt illeti, melóm lett közben, egy kis oldalnak írtam és mikor 8 óra munka után hazaértem, már túlságosan agyhalott voltam ahhoz, hogy még itthon is nekiálljak posztokat írni. Tudom, tudom hova dugjam a kifogásaimat és azt is tudom, hogy ha nagyon megerőltettem volna magam, nem így alakulnak a dolgok. Persze ha erőltetem, akkor ez talán egy másik, kevésbé engem tükröző Anyahajó lett volna.

Pár héttel ezelőtt azonban változott a helyzet. A némileg szakmai állóvizet jelentő munkából kiugorva egy ismerős által nekem továbbított állásajánlatra hirtelen felindulásból beadott jelentkezés számomra teljesen váratlanul pozitív eredményt hozott, így lassan második hónapja dolgozom egy polgári lőtéren mint lövészetvezető/instruktor. Ezzel egyrészről jóval több szellemi kapacitásom marad nap végére (ezzel nem azt implikálom, hogy ehhez nem kell agy, hanem hogy máshogy fáraszt le), így lett újra motivációm, de főleg érkezésem csinálni. Ráadásul az új helyen olyasmit csinálok pénzért, ami a hobbim, amit ingyen is szívesen tennék. Ma, 2015-ben ez ebben az országban hatalmas fegyvertény (höhö, érted lőtér - fegyver), ezzel maximálisan tisztában vagyok.

Sajnos a sors fura humorérzékének bizonyítékaként a Cink pont ezt az időpontot választotta az online harakirire. Persze mondhatjátok, hogy ennek mégis mi a lőtéri kutya fasza köze van ennek a bloghoz, hiszen attól a Kinja még létezik és így az Anyahajó is tud tovább működni. A válasz erre meglepően egyszerű: aki írásra adja a fejét, nyilván van annyira magamutogató, hogy szereti, ha azt, amit kiír magából, minél több ember olvassa.

Advertisement

Én pedig nagyon sokat köszönhetek a Cinknek, azon belül elsősorban Laci bácsinak, aki nem csak hogy örömmel fogadta a megkeresésemet, mikor feldobtam, hogy a tumblis blogomat áthoznám ide, de végig támogatott is, ahogy csak tudott, főként átemelésekkel, amolyan szimbiózisban. Nekik is jobb volt, mert ilyen posztok is voltak a Cinken, nekem is jó volt mert olvasták, amit írtam. Nyilvánvalóan Gazda Albertnek és Inkei Bencének is örök hálám az reposztokért és a támogató szavakért, jóindulatú, építő kritikákért. Köszönet PV-nek is és Etelének is a technikai dolgokkal kapcsolatos segítségért.

Na, de elég a szentimentáléból. A hír válaszútra terelt. El kell döntenem, hogy mi lesz az Anyahajóval. Egyrészről ott a lehetőség hogy hagyom a picsába vagy, hogy újra elkezdem csinálni amikor épp a munka mellett van rá kapacitásom és időm. Egyedül vagy társszerzőkkel. Az utóbbi preferálnám természetesen, mert nekem és az olvasóknak is jobb dolga lenne így. Persze az új helyzetben nyilván eltűnik az a párezer olvasó, ami a Cinkről egy-egy átemelés után megérkezett, kommentált-likeolt vagy esetleg trollkodott be egy-egy cikkre. Tehát újra elkezdek társszerzőket toborozni, felkeresem a régieket és meglátjuk mi sül ki belőle. Persze egyedül is csinálom tovább. Az is felmerült bennem, hogy mielőtt anyahajó.kinja.com lenne belőle megint, talán vehetnék egy domaint is.

Persze nem ez az egyetlen dilemma. Egyrészről szeretném, ha továbbra is megmaradna az aktualitásokkal kapcsolatos vonal, de én magam inkább a haditechnikai, hadtörténeti és ismeretterjesztő jellegű, hosszabb posztokkal foglalkoznék. Folytatni kéne a több epizódot is megért Kalasnyikov for Dummies sorozatot, amit egyébként tök jól fogadtatok és szeretem is csinálni. Lenne több kézifegyveres poszt értelemszerűen és szeretnék további sorozatokat is.

Advertisement

Mivel a Kinja nagy előnye mindig az oda-vissza kommunikáció volt, nyilván várok tőletek is javaslatokat a jövőre nézvést illetve azért megkérdezném, hogy folytassam-e, van-e rá komolyabb igény. Bár tudjátok mit? Csinálom, aztán meglátjuk.