A SIGINT (signals intelligence, kb. „rádiós hírszerzés") első gyakorolója valószínűleg Sir Francis Walsingham, I. Erzsébet királynő kémfőnöke volt. Habár ő még csak futárokat fogott el, a távíró 19. század közepi feltalálásával – habár a zászlók és egyéb jelek még mindig jelentős szereppel bírtak a csatákban – a SIGINT is előtérbe került, az amerikai polgárháborúban már rendszeres volt, hogy az északiak elfogták a déliek üzeneteit illetve saját részükről hamis üzenetekkel bombázták őket.

A nagyjából mindenki által ismert Enigma- és navajo-sztoriktól most megkíméljük magunkat és a mai SIGINT hidegebb valóságába merülünk alá, az NSA és az Angela Merkel magántelefonjaira kissé zavartan magukhoz nyúló koffeinfüggő amerikai hírszerzők közé.

Advertisement

A 20-21. századi nyugati SIGINT sarokköve a hírhedt és titokzatos „ECHELON" rendszer, az összeesküvés-elmélet rajongók egyik vesszőparipája itthon és a nagyvilágban. Az „izgalmas" elméletek (vallomás: gyűlölöm az összeesküvés-elméleteket) helyett most csak a rendszer gyors történetét nézzük át. A jövőben majd születik a konkrét elméletekkel foglalkozó írás is, hogy a korábban említett rajongók kedvében is járjunk.

A „415-ös projekt" néven induló program a 60-as évek elején, a szovjet blokkon belüli kommunikáció elfogására indult el, a sajtó a 80as években adott hírt róla először, már akkor is a belföldi személyes szabadság miatt aggódva – mint utólag kiderült, valószínűleg teljesen jogosan.
Az első központja az állítólag titokban az NSA által működtetett menwith hill-i radarbázis volt, mely az Egyesült Királyság forgalmazását figyelte. Habár én személy szerint kétlem, hogy a GCHQ (Government Communication Headquarters, a brit signals intelligence szervezet, a magyar megfelelője kb. az Információs Hivatal lenne) teljesen átpasszolna bármit is a jenkiknek, állítólag 1983ban Maggie Thatcher külön kérésére az NSA kémkedett két minisztere után is (ugyebár a GCHQval végeztetni ugyanezt sokkal kockázatosabb lett volna).

A szívélyes együttműködés alapja az UKUSA szerződés, melynek tagjai az USA, Anglia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. A nagy nemzetköziség ellenére állítólag terv szerint is az NSA működtetné a rendszert, továbbá pontosabban meg nem határozott módon Németország, Japán és egyesek szerint Kína (őszintén remélem, hogy nem) is részt vesz a rendszerben. Az 1941-es Atlanti Chartából eredeztetett titkos megállapodásról az ausztrál miniszterelnök csak 1973-ban, a nagyközönség pedig 2005-ben értesült.

Advertisement

Egy 2000-es EP jelentés szerint a „Five Eyes" néven is ismert eredeti öt tagon kívül még Hollandia tagja az ECHELON rendszernek, mely valószínűleg az elfogott forgalmazásokat rendszerező, csoportosító, nem pedig mélyebben elemző rendszer. A nagy mennyiségben elfogott információ pl. lehallgatott telefonhívások, emailek valódi, minőségi elemzése alapvető probléma ebben a témában, ezen az alapon szokás pl. kétségbe vonni az NSA-t érő vádakat – nem mintha sokkal megnyugtatóbb lenne az a szcenárió, hogy elemezhetetlen adathegyeken ülnek a szegény amerikaiak.
A jelentés szerint a rendszer különlegessége az, hogy „kvázi-teljes" lehallgatást tesz lehetővé, illetve az kooperatív-közös jellege (hiszen az információ megosztása még szövetségesek között sem automatikus). Egyébként aggódnak, hogy az amerikaiak az üzleti szektor megfigyelését nem a korrupció ellen, hanem saját gazdasági érdekeik miatt végzik. Itt gyorsan megemlíteném a tényt, hogy az USA az EU elsőszámú vetélytársa a világpiacon.

Az ECHELON rendszer gyakorlatilag teljes és válogatás (jogi felhatalmazás) nélküli megfigyelőképessége több pontban is sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, illetve minden nem résztvevő európai ország érdekeit. Valószínűleg a németek is sokkal jobban ki lettek volna akadva a pár héttel ezelőtt, ha ők maguk nem lennének résztvevői a rendszernek, hiszen jellemzően azon országok politikusai akadtak ki a 2000-es jelentésben, melyeket kihagytak a buliból a Five Eyes országai...