Ne aggódjatok, negyedikes matekóra helyett az Obama-adminisztráció kelet-ázsiai politikája a témánk. A Hillary Clinton külügyminiszter nevével fémjelzett Csendes-óceáni fordulat (pacific pivot, ritkábban: pacific pitch) stratégia az USA új kelet-ázsiai-, illetve stratégiai értelemben inkább Kína-politikája, kb. 2011-től. A lényeg az, hogy az eddigi közel-keleti (pl.: Irán, Afganisztán) fókusz helyett több figyelmet és erőforrást fordítanak a kelet-ázsiai térségre - azaz az ottani amerikai érdekek érvényesítésére.

Ennek az egyik alapköve a haditengerészet erőinek átcsoportosítása. Az USA csendes-óceáni flottája a “legjobb cuccokat kapja” - egyik főtisztje szerint. A legújabb technológiával és egyre több hajóval felszerelt 7. flotta november végén közös gyakorlatot tartott a japán haderővel - válaszul Peking az ADIZ és a Szenkaku-szigetek körüli ficánkolására; de viharos a tenger az új kínai hordozó, a Liaoning és a dél-kínai tenger körül is. Habár a hajó nem veszi fel a versenyt az amerikai technológiával, a J-15 “Flying Shark”-ok mellett Peking növekvő ambícióit is hordozza.

Habár elemzők szerint a jövő sokkal változatosabb és aszimmetrikusabb biztonsági kihívásaival a hatalmas hagyományos repülőgép-hordozókra épülő flották nem tudnak maradéktalanul megbirkózni. Főleg a tengeralatti hadszíntér (2011-ben Japán is kénytelen volt 16 új tengeralattjáró hadrendbe állításáról dönteni) fog megváltozni, pl. egyre több drón megjelenésével. De erről máskor.

Advertisement

A tengeri kereskedelem és stratégia szó szerinti szűk keresztmetszetei a fontosabb kikötők és szorosok, mint pl. a Szingapúr- vagy a Hormuzi-szoros. Előbbi lezárása Kína részéről lehetne egy lépés, habár ez egyelőre távol áll a realitásokról - szóval a karácsonyra rendelt ebayes cuccaitok biztonságban vannak. Az utóbbi lezárásával viszont Irán rendszeresen fenyegetőzött, mielőtt kölcsönösen virágkoszorúkat cseréltek és kéz a kézben énekeltek a velük tárgyaló nagyhatalmakkal. A nem állami szereplők részéről elég csak megemlíteni a szomáliai kalózokat ebben a témában.

Ha már a szomáliai kalózokról van szó, érdemes megemlékezni arról, hogy növekvő tengeri képességeit Kína először azzal is mutatta ki, hogy 2008 vége óta egy háromhajós flottát (és különleges erőket) állomásoztat az Ádeni-öbölben. Már ez is jelezte Peking erőprojekciós képességeinek kiterjesztését, azaz a kínai flotta partvédelmi jellegétől való továbblépést, melyet szépen mutat a Liaoning esete is. Egy amerikai tiszt szerint pár éve még csoda volt, hogy a kínaiak a Fülöp-szigetek környékén járőrözhettek, ma már rutinnak számít.

A korábban említett amerikai 7. flotta az elsők között volt, akik a Fülöp-szigetek segítségére siettek a tájfun után, ízelítőt adva az amerikai soft powerből a térségnek.
A jövőben tehát a hard (pl. erőprojekció) és a soft power (pl. humanitárius segítség) jellegű beavatkozásokra is képesnek kell lenniük a nagyhatalmak erőinek. Kérdéses, hogy mennyire ideális eszköz az utóbbira egy méregdrága és hatalmas flotta, azonban tagadhatatlanul alkalmas az előbbire, főleg ahhoz a stratégiai erőfitogtatáshoz, amit Peking és Washington folytat. Ennek, illetve az USA új fordulatának következményei és implikációi vitatottak: egyes vélemények szerint pont erre van szükség, hogy Kína komolyan vegye őket és gazdasági kooperációra törekedjen, mások szerint a lépés csak tüzeli Peking félelmeit és fokozza a feszültséget a két nagyhatalom (és szövetségeseik) között.

Advertisement

Mint láthatjuk, nem egyszerű meghatározni két nagyhatalom erőegyensúlyát, nem véletlenül folyamatos vitatéma az USA elsősége és Kína valódi ereje. Hamarosan bővebben érintjük ezt a témát - mi is a hard/soft power jelentése, milyen eszközöket jelentenek, mire képesek ezek tükrében a kelet-ázsiai térség kisebb-nagyobb tigrisei és sólymai.