Többször is foglalkoztunk már a katonai magánvállalatokkal (PMC - private military company) és az alkalmazásukban álló modern zsoldosokkal. Az általunk is ajánlott Shadow Company c. filmből is kiderült, hogy bár létezésük közel sem újkeletű, térnyerésük az utóbbi másfél évtizedben gyorsult fel.

Advertisement

Míg a Sivatagi Vihar hadműveletben még 100 amerikai katonára jutott egy kontraktor, addig a 2003-as Iraki Szabadság-hadművelet idejére ez az arány teljesen megváltozott: 10 katonára jutott egy zsoldos. Négy évvel az iraki háború kezdete után oda jutott a helyzet, hogy ugyanannyi katona állomásozott az államban, mint ahány civil kontraktor, sőt idővel többen is lettek, mint állami alkalmazásban élő kollégáik. Persze ennek következményeképpen a hivatalos adatok alapján az iraki háborúban bő másfélezer zsoldos veszítette életét, ez kb. harmadannyi, mint mennyi a US Army hivatalos halottszáma. A PMC-k részvételével zajló amerikai konfliktusok állatorvosi lovának, az iraki háborúnak olyan nagynevű cégek voltak a legfontosabb szereplői, mint a botrányairól elhíresült Blackwater (később Xe, jelenleg Academi), a brit Aegis Defence Services vagy a mára felszámolt Sandline International.

Közben ugye hivatalosan az amerikai hadsereg kivonult Irakból és Obama egyik legfőbb célkitűzése teljesült. Csak azzal nem számolt senki a közelmúltig, hogy az ISIS odáig juthat, ameddig sikerült neki. Az elnök persze gyorsan biztosított mindenkit, hogy bár harcban állnak a szervezettel, szárazföldi erők nem térnek vissza. Érthető, hiszen ez volt egyik legfontosabb kampányígérete és egyébként is, kurva szarul mutatnak a hetente hazaérkező, csillagos-sávos lobogóval letakart koporsók.

Sokan azonban fontosabbnak tartották azt, amiről hallgatott, mint azt amiről nem. Egyrészről azt Giulio Douhet légifölény-elméletének bukása óta tudjuk, hogy csak légiuralommal illetve levegőből támadva az ellenséget nem lehet megnyerni egy háborút. Ezt és a zsoldosokat övező hallgatást lehet úgy is értelmezni, hogy az USA az ISIS elleni háborúban elsősorban a katonai magánvállalatokra hárítaná át a földi taktikai feladatokat.

Advertisement

Ahhoz, hogy értsük, hogy ezzel az elmélettel mi az elsődleges probléma, nem árt tudni, hogy a PMC-knek a szakirodalom négy altípusát különbözteti meg: a kiképzési és mentoring megbízásokat teljesítő katonai tanácsadó vállalatokat, azaz a private military consulting cégeket, a logisztikát és az üzemeltetési feladatokat átvállaló private military support cégeket, a jelenleg legnagyobb számban létező katonai biztonsági cégeket, azaz a private security companykat (ezek őrzés-védelemmel, kiemelt személyek védelmezésével, objektumvédelemmel foglalkoznak) és végül a klasszikus katonai erőt nyújtó private military providereket (ilyen volt a legendás Executive Outcomes és a rosszemlékű Sandline is).

Ez utóbbiakra lenne szükség igen nagy számban ezek azonban az EO és a Sandline botrányai, illetve az egyre szigorodó törvényi szabályozás miatt azonban fokozatosan eltűntek, háttérbe szorultak. Ráadásul a többi kategória szereplőinek sem túl jó a hírük: drágák, nem túl hatékonyak és rettenetesen bunkók a helyiekkel. Akik pedig nem az egyenruhát nézik, hanem azt, hogy itt egy angolul beszélő tahó, aki nem tiszteli a szokásokat, a kultúrát és úgy alapvetően semmit sem. Ahogy a Daily Beast vonatkozó cikke meg is jegyzi: benne voltak a legnagyobb botrányok kellős közepében Abu Ghraibtól a Nisour-téri lövöldözésekig mindenhol. Ráadásul a Blackwaternek "köszönhetjük" a háború egyik legnagyobb csatáját is, Falludzsát is.

Az újság által megkérdezett zsoldosok egyöntetűen úgy gondolják, komoly lehetőségek előtt áll a szektor. A közösség nagyon pörög, zsíros megrendelésekre számítanak és itt nem feltétlenül csak military providerekre érdemes gondolni. Obama dollármilliókat kért a kongresszustól a szíriai ellenzék szaúd-arábiai kiképzésére. A kiképzési és logisztikai cégek kapva-kapnának a lehetőségen.A lépés logikus lenne, mert így Obama harcolhatna az ISIS ellen a földön is, mindezt a rettentő rossz zászlós-koporsós negatív PR nélkül. A gond ezzel mindössze csak az, hogy nem véletlenül van annyira rossz híre a vállalatoknak. Még ha a fentebbi problémákról nem is veszünk tudomást, akkor is egy sor kínos nemzetközi jogi problémát vet fel az egyenruha nélkül harcoló kombattánsok alkalmazása.

Advertisement

Sponsored

A PMC-közösség zsizsegése esetében csak olaj volt a tűzre, hogy a Pentagon az iparág szereplőitől árajánlatot kért tíz ún. VSAT földi telekommunikációs állomás létesítésére. Ezeket használták Irakban az előretolt műveleti bázisok kommunikációjának biztosítására. A második árajánlat-kérés mentorok és tanácsadók alkalmazására utal, akik a tervek szerint az Iraki Terrorelhárító Szolgálatnak és a helyi védelmi minisztériumnak dolgoznának. A Pentagon hivatalos álláspontja alapján ez mindössze csak igény- és képességfelmérés volt. Ennek ellenére nem nehéz ebben a mostanság zsugorodó szegmensnek meglátni a piaci lehetőséget.

A 2008-as adatok alapján mintegy negyedmillió kontraktor állt alkalmazásban az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága alá tartozó országokban: ide tartozik Irakon és Afganisztánon kívül Szomália, Pakisztán és Jemen is. Mára ez a szám a háborúk végével negyedére esett vissza és a maradék kb. hatvanezernek háromnegyede is Afganisztánban tevékenykedik.

Advertisement

A helyzet jelenleg annyira törékeny Irakban, hogy bár a Nisour téri incidens és a többi cirkusz miatt anno a kormány megtagadta a diplomáciai immunitást a sokszor kezelhetetlen PMC kontraktoroktól, most úgy tűnik, hogy az amerikai katonáknak nem is oly rég biztosított törvényes védelmet kiterjeszthetik a magánvállalatok zsoldosaira is. Sokak szerint azonban a kiképzési és támogató megbízások sokszor csak politikai álcaként szolgának, amik a vállalatok valós tevékenységét leplezik és azt, hogy katonai bakancsok helyett amerikai kvázi-civilek cipői tapossák az iraki földet.

Abban egészen biztosak lehetünk, hogy lesznek még a korábbiakhoz hasonló cirkuszok és nemzetközi jogi problémák sokasága fog felmerülni. Ugyanakkor Obama ígéretével, (miszerint nem küldenek katonákat Irakba és Szíriába) sarokba szorította magát, amiből az egyik lehetséges kiút a PMC-k széleskörű alkalmazása.