Ahogy azt az előző részben említettük, az AK-rendszerű fegyverek alapvető kalibere a kezdetekben a 43M 7.62x39mm-es volt. A második világháború során német és amerikai hatásra kifejlesztett 43M töltényre űrméretezett első fegyver a Vaszilij Gyegtyarjov által tervezett RPD golyószóró volt. A 7.62-es csak azután kezdett el háttérbe szorulni, hogy a 70-es évek elején a NATO után a szovjetek is elkezdtek kisebb űrméretű köztes kaliberben gondolkozni. Az eredmény a sok tulajdonságában hatékonyabb 74M 5.45x39mm-es kaliber, de erről bővebben majd a következő részben. Az 7.62-es előnyeként utódjával szemben két fontos dolog hozható fel: nagyobb átütőereje és az, hogy a lövedék rövid csőhossz esetén is jobban tartja a sebességét.

AK-47, 1-es típus (1948-51)

Nincs téglalap alakú bemarás.

Advertisement

Advertisement

A mindössze csak három évig gyártott korai verziós AK-47-esek ismertetőjegye a tár fölötti kikönnyítő bemarás hiánya. Az 1-es típus gyártását Tulában és Izsevszkben végezték. Tokozása sajtolással, préseléssel készült, ami több szempontból is előnyös. Egyrészről sajtolással egy AK-fegyvertok létrehozásához kevesebb, mint 10 kiló acélra van szükség. A gyártás gyorsabb, egyszerűbb, kevesebb szakértelmet és gépi kapacitást igényel. Másrészről gyártásához betanított munkások is elegendőek, a fémhulladék mennyisége is elenyésző. Manapság nagyon ritkán előforduló altípus.

Ha egyes típussal van dolgunk, a gyárat is könnyedén azonosíthatjuk: a tok baloldalán található kalapácsos logó a tulait, míg a a háromszögben felfelé mutató nyíl az izsevszkit jelöli.

AK-47, 2-es típus (1951-1954)

Megerősített rögzítés, masszívabb tok.

Sponsored

Miután a hidegháború lendületet kapott az 50-es évek elején, a sajtoló-formákat készítő szakembereket más hadiipari területek egyszerűen elszívták a kézifegyver-ágazatból. Kényszerű megoldásként az AK-t gyártó üzemek teljesen átálltak 1951-ben a forgácsolt acéltokozásra. A limitált példányszámban már 1949-től gyártott 2-es típust a legegyszerűbben a másféle, megerősített tusrögzítésről lehet felismerni. Ezen a verzión a tus a korábban alkalmazott kis fémtoldatok helyett erős fémsarut kapott (a képen meg is figyelhető), a fatust pedig erre rögzítik. A markolat kissé hangsúlyosabb formájú és hosszabb, dőlésszöge kisebb, rögzítésénél itt is megjelent a markolat fölötti fémperem. A tárfészek fölötti bemarástól feljebb és a tok hátsó részén pár millis kiemelkedő fémperem látható, a tokfedél erre fekszik rá.

Előállítási költségei jócskán megemelkedtek, gyártása nyersanyagpazarló volt, hiszen egy fémtömbből forgácsolták ki, ráadásul munkaerő- és gépigényesebb is volt. Cserébe a tokok jóval erősebbé, masszívabbá váltak, de ezzel párhuzamosan természetesen a súly is megnőtt. A 2-es típuson csak izsevszki gyárjelzést találhatunk.

Advertisement

Advertisement

AK-47, 3-as típus (1954-1959)

A legnagyobb példányszámban gyártott verzió, képünkön egy Makarov PM pisztoly társaságában.

A tusrögzítés kívülről úgy tűnik, hogy hasonló, mint az 1-es típusnál, azonban a fémsarus megoldásról nem a korábbira tértek vissza, hanem a tuson képeztek toldalékot, amit a tok végén levő vájatba csavaroztak. Ez a megoldás került alkalmazásra a későbbi fix tusos AK-k esetében is. A tok ugyan forgácsolt maradt, azonban egyszerűsítettek az előállításon és a súlyt is csökkentették. Eltűntek a tárfészekperemek, az irányzéknak helyet adó tömbre kikönnyítő vájatokat terveztek, a téglalap alakú, szintén a súlycsökkenést szolgáló vájat pedig itt már a tárfészek vonalával párhuzamos, nem a csővel. Az AK-47 egyik jellegzetességét adó gázblokk is átalakult némileg: míg az első két típuson sima a blokk emelkedő része, míg a 3-as típuson már némileg ívelt. Itt említenénk meg azonban, hogy mivel sokszor a típusok gyártási ideje némi átfedést is mutat, sokszor, az alkatrészpocsékolás érdekében előfordulhatnak az előző verzióra jellemző alkatrészek az egymást követő típusokban is, bár ez igen ritka jelenség.

Advertisement

Ez volt az a típus, amit végül már a csatlós államok is elkezdtek licenszben gyártani. Bulgária, Észak-Korea, Jugoszlávia, Kína, Lengyelország és Magyarország jártak ebben az élen, de a szatellitverziókról majd a következő részekben értekeznénk részletesebben.

AKM (1959-napjainkig)

A legszéleskörűbben elterjedt Kalasnyikov a világban. Amikor a hírekben AK-47-est emlegetnek, az jó eséllyel az Avtomat Kalasnyikova Modernizirovannij, azaz a Modernizált Kalasnyikov Gépfegyver egyik változata. A technika fejlődésével a tokozás gyártástechnikájában elhagyták a forgácsolást, helyét az erős U-préselt acéltok vette át. Ennek eredményeképpen a fegyver súlya több, mint egy kilóval csökkent. A könnyítő vájat téglalapformáját egy elliptikus sajtolási mélyedés vette át mindkét oldalon, ami a tár pontosabb behelyezését tette lehetővé, vezetősínt kialakítva.

Az AK-tok fejlődését bemutató összehasonlító kép (browningmgs.com).

Advertisement

Advertisement

A zárszerkezetet átalakították, ún. kakaskésleltetőt építettek be, amitől az elméleti tűzgyorsaság némileg kevesebb lett ugyan, sorozatlövés esetén azonban jóval kezelhetőbbé vált a fegyver, ráadásul a véletlen elsülés kockázatát is csökkentette. További jellegzetesség a jobbra ferde szögben levágott kompenzátor, aminek célja a fegyver kiáramló lőporgázainak felfelé és jobbra irányítása, ami így csökkenti a korábbi verziók felfelé és jobbra rándulását, kezelhetőbbé téve a fegyvert. A kompenzátort eltávolítva csatlakoztathatóvá válik PBSz-1 típusú hangtompító is. A gázdugattyú falán levő gázátömlő furatok az AKM-ről már hiányoznak.

Az AKM-nél vált általánossá a fa borítású műanyag markolatok és tus használata és a jobb fogás érdekében némileg kiszélesített előágy is.

AKSz-47 és AKMSz
A fentebb említett négy AK-típusnak volt alulra behajtható válltámasszal ellátott verziója is, amit az elnevezésében az Sz betű jelöl (szkladnoj - behajtható). Elsősorban harcjárművek kezelőinek, gépjárművezetőknek, légideszantosoknak tervezték. Lényeges elem, hogy a fegyver a sajtolt acéllemezekből hajlított tus behajlított állapotában is teljesen funkcionális. A bizonyos Sz verziók gyártási évei megegyeznek a fix tusos verziókéval.

AKSz-47, 1-es típus

AKSz-47, 3-as típus, behajtott váltámasszal

AKMSz

Advertisement

A további részekben kitérünk az alapvető 5.45-ös orosz alapdarabokra, majd az orosz különlegességekre, ezt követően a két kaliber szatellitverzióira és azok jellegzetességeire, végül csatlós államok nyalánkságaira is, a tárakra, végül a variánsnak nem számító, de tervezésben AK-ra építő többi fegyverre is. A különbségek felsorolása nem teljeskörű, csak az első körös beazonosításra szolgál.