Ahogy azt az előző részben említettük, az AK-rendszerű fegyverek alapvető kalibere a kezdetekben a 43M 7.62x39mm-es volt. A második világháború során német és amerikai hatásra kifejlesztett 43M töltényre űrméretezett első fegyver a Vaszilij Gyegtyarjov által tervezett RPD golyószóró volt. A 7.62-es csak azután kezdett el háttérbe szorulni, hogy a 70-es évek elején a NATO után a szovjetek is elkezdtek kisebb űrméretű köztes kaliberben gondolkozni. Az eredmény a sok tulajdonságában hatékonyabb 74M 5.45x39mm-es kaliber, de erről bővebben majd a következő részben. Az 7.62-es előnyeként utódjával szemben két fontos dolog hozható fel: nagyobb átütőereje és az, hogy a lövedék rövid csőhossz esetén is jobban tartja a sebességét.

AK-47, 1-es típus (1948-51)

Nincs téglalap alakú bemarás.

A mindössze csak három évig gyártott korai verziós AK-47-esek ismertetőjegye a tár fölötti kikönnyítő bemarás hiánya. Az 1-es típus gyártását Tulában és Izsevszkben végezték. Tokozása sajtolással, préseléssel készült, ami több szempontból is előnyös. Egyrészről sajtolással egy AK-fegyvertok létrehozásához kevesebb, mint 10 kiló acélra van szükség. A gyártás gyorsabb, egyszerűbb, kevesebb szakértelmet és gépi kapacitást igényel. Másrészről gyártásához betanított munkások is elegendőek, a fémhulladék mennyisége is elenyésző. Manapság nagyon ritkán előforduló altípus.

Advertisement

Ha egyes típussal van dolgunk, a gyárat is könnyedén azonosíthatjuk: a tok baloldalán található kalapácsos logó a tulait, míg a a háromszögben felfelé mutató nyíl az izsevszkit jelöli.

AK-47, 2-es típus (1951-1954)

Megerősített rögzítés, masszívabb tok.

Miután a hidegháború lendületet kapott az 50-es évek elején, a sajtoló-formákat készítő szakembereket más hadiipari területek egyszerűen elszívták a kézifegyver-ágazatból. Kényszerű megoldásként az AK-t gyártó üzemek teljesen átálltak 1951-ben a forgácsolt acéltokozásra. A limitált példányszámban már 1949-től gyártott 2-es típust a legegyszerűbben a másféle, megerősített tusrögzítésről lehet felismerni. Ezen a verzión a tus a korábban alkalmazott kis fémtoldatok helyett erős fémsarut kapott (a képen meg is figyelhető), a fatust pedig erre rögzítik. A markolat kissé hangsúlyosabb formájú és hosszabb, dőlésszöge kisebb, rögzítésénél itt is megjelent a markolat fölötti fémperem. A tárfészek fölötti bemarástól feljebb és a tok hátsó részén pár millis kiemelkedő fémperem látható, a tokfedél erre fekszik rá.

Advertisement

Előállítási költségei jócskán megemelkedtek, gyártása nyersanyagpazarló volt, hiszen egy fémtömbből forgácsolták ki, ráadásul munkaerő- és gépigényesebb is volt. Cserébe a tokok jóval erősebbé, masszívabbá váltak, de ezzel párhuzamosan természetesen a súly is megnőtt. A 2-es típuson csak izsevszki gyárjelzést találhatunk.

AK-47, 3-as típus (1954-1959)

A legnagyobb példányszámban gyártott verzió, képünkön egy Makarov PM pisztoly társaságában.

A tusrögzítés kívülről úgy tűnik, hogy hasonló, mint az 1-es típusnál, azonban a fémsarus megoldásról nem a korábbira tértek vissza, hanem a tuson képeztek toldalékot, amit a tok végén levő vájatba csavaroztak. Ez a megoldás került alkalmazásra a későbbi fix tusos AK-k esetében is. A tok ugyan forgácsolt maradt, azonban egyszerűsítettek az előállításon és a súlyt is csökkentették. Eltűntek a tárfészekperemek, az irányzéknak helyet adó tömbre kikönnyítő vájatokat terveztek, a téglalap alakú, szintén a súlycsökkenést szolgáló vájat pedig itt már a tárfészek vonalával párhuzamos, nem a csővel. Az AK-47 egyik jellegzetességét adó gázblokk is átalakult némileg: míg az első két típuson sima a blokk emelkedő része, míg a 3-as típuson már némileg ívelt. Itt említenénk meg azonban, hogy mivel sokszor a típusok gyártási ideje némi átfedést is mutat, sokszor, az alkatrészpocsékolás érdekében előfordulhatnak az előző verzióra jellemző alkatrészek az egymást követő típusokban is, bár ez igen ritka jelenség.

Ez volt az a típus, amit végül már a csatlós államok is elkezdtek licenszben gyártani. Bulgária, Észak-Korea, Jugoszlávia, Kína, Lengyelország és Magyarország jártak ebben az élen, de a szatellitverziókról majd a következő részekben értekeznénk részletesebben.

AKM (1959-napjainkig)

A legszéleskörűbben elterjedt Kalasnyikov a világban. Amikor a hírekben AK-47-est emlegetnek, az jó eséllyel az Avtomat Kalasnyikova Modernizirovannij, azaz a Modernizált Kalasnyikov Gépfegyver egyik változata. A technika fejlődésével a tokozás gyártástechnikájában elhagyták a forgácsolást, helyét az erős U-préselt acéltok vette át. Ennek eredményeképpen a fegyver súlya több, mint egy kilóval csökkent. A könnyítő vájat téglalapformáját egy elliptikus sajtolási mélyedés vette át mindkét oldalon, ami a tár pontosabb behelyezését tette lehetővé, vezetősínt kialakítva.

Az AK-tok fejlődését bemutató összehasonlító kép (browningmgs.com).

A zárszerkezetet átalakították, ún. kakaskésleltetőt építettek be, amitől az elméleti tűzgyorsaság némileg kevesebb lett ugyan, sorozatlövés esetén azonban jóval kezelhetőbbé vált a fegyver, ráadásul a véletlen elsülés kockázatát is csökkentette. További jellegzetesség a jobbra ferde szögben levágott kompenzátor, aminek célja a fegyver kiáramló lőporgázainak felfelé és jobbra irányítása, ami így csökkenti a korábbi verziók felfelé és jobbra rándulását, kezelhetőbbé téve a fegyvert. A kompenzátort eltávolítva csatlakoztathatóvá válik PBSz-1 típusú hangtompító is. A gázdugattyú falán levő gázátömlő furatok az AKM-ről már hiányoznak.

Advertisement

Az AKM-nél vált általánossá a fa borítású műanyag markolatok és tus használata és a jobb fogás érdekében némileg kiszélesített előágy is.

AKSz-47 és AKMSz
A fentebb említett négy AK-típusnak volt alulra behajtható válltámasszal ellátott verziója is, amit az elnevezésében az Sz betű jelöl (szkladnoj - behajtható). Elsősorban harcjárművek kezelőinek, gépjárművezetőknek, légideszantosoknak tervezték. Lényeges elem, hogy a fegyver a sajtolt acéllemezekből hajlított tus behajlított állapotában is teljesen funkcionális. A bizonyos Sz verziók gyártási évei megegyeznek a fix tusos verziókéval.

AKSz-47, 1-es típus

AKSz-47, 3-as típus, behajtott váltámasszal

AKMSz

A további részekben kitérünk az alapvető 5.45-ös orosz alapdarabokra, majd az orosz különlegességekre, ezt követően a két kaliber szatellitverzióira és azok jellegzetességeire, végül csatlós államok nyalánkságaira is, a tárakra, végül a variánsnak nem számító, de tervezésben AK-ra építő többi fegyverre is. A különbségek felsorolása nem teljeskörű, csak az első körös beazonosításra szolgál.