Úgy illik, hogy ilyen hosszas kihagyás után valami rég várttal kezdjünk újra, így tehát az a leglogikusabb, ha folytatjuk is az AK-ról szóló szériát. Most, hogy ismerjük az alapokat, áttekintettük a 7,62-es és 5,45-ös alapverziókat, itt az ideje a többi orosz variánst is végigvenni.

Ahogy arról már sokszor írtunk, a legtöbb ember csak az eredeti AK-47-est ismeri, így bármilyen formára ismerősnek tűnő fegyverre ezt a megnevezést használja. A hidegháborús korszak iránt érdeklődők közül sokan az AKM-et vagy az AK-74-est és az AKSzU-t is képesek beazonosítani ám ezekkel sem állt meg a fegyver fejlesztése.

Advertisement

Advertisement

A 100-as széria

Bár sokan azt hitték, hogy az Abakan-projekttel és az AN-94-es sikerével a Kalasnyikov-fegyvercsalád fél évszázados diadalmenetének a 90-es évek elején közepén vége szakad, az orosz hadvezetés e tekintetben csalódást okozott az ellendrukkereknek.

A Gennagyij Nyikonov által az AK-74M leváltására tervezett, viszonylag komplikált működési elvű AN-94-es végül bár korlátozott számban bevezetésre került jellemzően belügyi és különleges műveleti erők számára, előállítási költségei és nagyobb karbantartásigénye miatt a 2000-es évek közepe óta eltűnőben van, s jelenleg, 2015-ben még mindig a 74M az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek alapvető lövészfegyvere.

Sponsored

Persze közben a 90-es évek közepére újabb modelleket dobtak piacra az izsevszkiek. A bipoláris világrend felbomlása után keletkező globális káoszra a cég az AK-100-as család kifejlesztésével reagált. Az oldalra behajtható fix tusa megmaradt az elődmodellből és mindegyiken alapfelszereltség a tok oldalán található szereléksín, amire infrabakot lehet rögzíteni optikai irányzékok használatához. A széria sötét tokszínét a foszfátos felületkezelés adja.

AK-101/102

A 100-as széria első két tagjának NATO kalibere jelezte az új szélirányt.

Advertisement

Az új korszak egyéb változásokat is hozott. Sokatmondó, hogy a 74-esre építő új széria első két tagja, az AK-101-es és az AK-102-es a NATO alapvető köztes lőszerét, az 5,56x45-öt tüzelték. Ez már jól láthatóan jelezte, hogy a kapitalizmus és a világpiaci szemlélet szelei fújnak immár az Izsmas gyártelepein is.

A különbség annyi, hogy míg a 101-es az elődmodell szabványos 415 mm-es csövével rendelkezik, a 102-es rövidebb, 314 mm-eset kapott és az AKSzU-n megismert kónikus csőszájszerelvényt.

Hogy az igények teljes spektrumát lefedjék, a 100-as széria tagjai a két klasszikus orosz kaliberben és kizárólag exportcélokra tehát a NATO 5,56-osában is kaphatóvá váltak. A sors iróniájaként talán a 101 és 102 még a többi AK-hoz képest is kiemelkedő hatásfokú és megbízhatóságú. Ennek okai a NATO kaliber jobb hatásadataiban és az általánosan jobb minőségű lőszerben keresendőek. Egy jól karbantartott 101-es pontossági potenciálja közel 25 százalékkal is jobb lehet mint egy AK-74M-é.

Advertisement

AK-103/104 és 105

Páratlan páros - a hosszabb csövű 103-ason egy GP-34-es 40mm-es gránátvető található.

Az AK-103-as és 104-es ugyanezt tudja, csak a klasszikus 43M jelű 7,62x39-es kaliberben. A nyilvánvalóan piaci expanziós szándékból kifejlesztett 100-as széria e két tagja több dolognak is köszönheti létét. Egyrészről a szovjet csatlós államok a 70-es években kissé bizalmatlanul közelítettek az új kaliberhez, jobban megbíztak a már sokat látott, bizonyított 43M-ben.

Advertisement

Advertisement

Jól mutatja ezt az, hogy míg a 43M-re az összes csatlós állam szerkesztett licencverziót vagy saját fegyvert (ilyen pl. a csehszlovákok vz. 58-asa), addig az 5,45x39-re az utódállamokon kívül már csak kevesebben álltak át (románok, bolgárok, lengyelek, stb.), többek között emiatt a lőszer sem terjedt el és érhető el annyira széles körben, mint a 7,62-es szovjet, így az eladások fokozatosan csökkentek.

AK-105 - 74M karabélykivitelben.

A 7,62 felé történő visszakacsintás és az 5,56 felé terjeszkedés mellett persze nem maradhatott ki az 5,45x39-es verzió piacra dobása sem. A 105 így a már létező 74M rövidített, 102-höz és 104-hez hasonló carbine verziója lett. A második csecsen háború óta fokozatosan váltják ki vele a Szucskát, ismertebb nevén az AKSzU-t.

Advertisement

A 100-as szériához tartozik a 107 és a 108 is, ám ezeket jelentősen módosították az alapmodellhez képest, így ezt majd az AN-94-essel, az AEK-971-essel és hasonló vadhajtásokkal foglalkozó részünkben tárgyaljuk részletesebben. Helyette inkább ejtsünk pár szót a család legújabb tagjáról, az AK-12-esről, ami bár jövője jelenleg kissé bizonytalan a 74M váltótípusa lesz/lehet.

AK-12

Az AK-12 az oroszok future soldier programjának, a Ratnyiknak egyik csapatpróbáján.

Advertisement

Advertisement

A 90-es évek eleje óta eltelt közel negyed évszázadban is jelentős fejlődésen ment át a kézifegyveripar, illetve a harctéri igények is újra megváltoztak, erősen kifigyelt tehát egy 21. századi modernizáció a közben emberi években már jócskán nyugdíjaskorba lépett konstrukciónak is.

Az AK 100-as szériája a fejlesztések ellenére sem adott kielégítő választ a kor követelményeire. A konstrukció egyik klasszikus hibája a 47-es óta, hogy a tusája a csőtengely vonala alatt található, ami miatt a felfelé ható erők kedvezőtlen hatással vannak a pontosságra, amin nem nagyon segít a viszonylag rövid célzóvonal sem. Bár a tárkioldó kialakítása már a kezdetektől segítette a kétkezes használatot, a felhúzókar és a tűzváltókar elhelyezkedése, kialakítása azonban mindig kedvezőtlen volt a balkéz dominánsok számára.

A sok éve AK-200 néven futó toldozó-foldozó, részmegoldásokat kínáló fejlesztési program átformálásával az IZSMAS három éve bejelentette, hogy itt a legújabb verzió, az AK-12. A 2012 óta eltelt időszakban persze sok minden történt, haladtak a csapatpróbák, sőt közben az IZSMAS is csődbe ment, hogy aztán a másik izsevszki üzemmel, a Baikal puskák, Makarov és Jarigin pisztolyok (és korábban az SzVT-40 és Moszin puskák) gyártásáról ismert Izsmekh-kel (Izsevszki Mechanikai Művek) összevonva Kalasnyikov Konszern néven szülessen újra.

A Kalasnyikov Csoport új hárombrandes felosztása: a Kalasnyikov a hadi-, a Baikal a vadász-, míg az Izhmash a sportcélú fegyvereket jelöli.

Advertisement

Az új fegyver alapvetően ugyanazt a forgózárfejes, hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos működési elvet használja. Az FN SCAR-hoz hasonlóan két verzióban lesz kapható, LIGHT és HEAVY kiadásban. A könnyű kaliberét csőcserével lehet váltani és a kötelező 5,45x39, 7,62x39 és 5,56x45 NATO kalibereken kívül várhatóan elérhető lesz 9x39mm-es és a szegről-végre a 43M leszármazottjának tekinthető 6,5 PPC/Grendel űrméretben is. A nehéz variáns erősebb hatásfokú lőszerekre lett tervezve, olyanokra, mint pl. a 7,62x51 NATO. Már van vagy lesz kompakt karabély, géppisztoly, mesterlövészpuska illetve könnyűgéppuska/golyószóró verzió is.

Hogy a rövid célzóvonalból adódó hátrányokat kiküszöböljék, a tokfedél kioldóját átalakították és áthelyezték, maga az alkatrész pedig sokkal merevebb, erősebb és stabilabb lett, így a tetején kialakított Picatinny fegyversín használatával bármi biztonságosan rögzíthető.

Advertisement

A csak hangos csattanás kíséretében állítható jobb oldali tűzváltókar végre ment a levesbe, helyét egy négyállású (safe, egyeslövés, hármas burst, full auto), hüvelykujjal elérhető és állítható kis kar váltotta, ami ráadásul a fegyver mindkét oldalán megtalálható. A tárkioldást a klasszikus megoldás mellett egy a sátorvas elülső oldalára helyezett, AR-15-éhez hasonló, sütő ujjal elérhető gombbal is el lehet végezni.

A csodás Vitalij Kuzmin képén jól látható a tusa zsanérja, az új tokfedél-kialakítás, és tűzváltó- és felhúzókarok és a tárkioldó mechanizmus.

Advertisement

A felhúzókar előrébb került és immáron átszerelhető a baloldalra. Az amortizátoros, teleszkopikus tusa hosszát és pofadékmagasságát is állíthatjuk, sőt mindkét oldalra behajthatjuk - bár sokak szerint így még a már emlegetett FN SCAR-énál is rondábbra sikerült a fegyver hátsó traktusa. Fegyversínek találhatóak a tetején kívül az előagy alsó részén és két oldalán is, aminek köszönhetően akár karácsonyfát is csinálhatunk belőle, ha kellően hülyék vagyunk.

Az AK-k esetében az AKM óta hagyományosnak mondhatóan az előagy alsó részét 40mm-es gránátvetős variánsra cserélhetjük, így a 12-es is kompatibilis a GP-25 Kosztyor, GP-30 Obuvka illetve a GP-34 típusokkal. A huzagoláson módosítottak és csőszájfék is továbbfejlesztésre került, ami NATO szabványos menetével puskagránát indítására is alkalmassá vált.

A tárfészek visszafelé kompatibilis az AKM, az AK-74 vagy RPK/RPK-74 tárakkal, kalibertől függően. Új, négysoros, 60 lőszert befogadni képes szekrénytár is létezik hozzá. A tűzgyorsaság automata tüzelés esetén a megszokott 600 lövés/perc, míg burst esetén ez 1000 lövés/percre nő. A hüvelykivető nyílása jóval kisebb lett. Amivel meg tudja fogni az erős nyugati konkurenciát az a jóval alacsonyabb ár és a szélesebb kaliberválaszték. Kiváncsian várjuk, hogy mi lesz a 12-es sorsa.

Advertisement

A következő pár rész tartalmából:
5. rész: Egyéb orosz verziók
6. rész: Magyar verziók
7. rész: A tárakról
8. rész: További szatellitverziók
9. rész: A különlegességek
10. rész: A Kalasnyikov hatása a fegyverfejlesztésre

Ezen felül tervezünk egy az orosz fegyveriparról és infrastruktúráról szóló cikksorozatot is a jövőben. Na a viszon’látásra.