Feltett szándékom, hogy minden hétvégén feltegyek egy posztot az elmúlt hét közel-keleti eseményeiről amúgy összefoglaló jelleggel ide az Anyahajóra. A blog indulása, a múlt hét végi diplomamunka-leadás, általános fáradtság és egyéb hasonlók miatt a poszt rögtön az elején rendhagyó jelleggel hétfőn lett kész, de a továbbiakban a péntek este sikerességétől függően már szombaton vagy vasárnap felteszem a folytatást. Természetesen szó esik, ha nem most, akkor legközelebb, Iránról, Irakról, Szíriáról, Izraelről, Egyiptomról, Líbiáról, szóval minden helyről, ahol zajlik az élet. Kezdjük Iránnal.

IRÁN
Az ország atomprogramjának november 9-i hétoldalú tárgyalása (Irán, Egyesült Államok, Kína, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Oroszország) elakadt. Ezért az Egyesült Államok és Irán kölcsönösen egymást hibáztatta, míg egyes beszámolók szerint Franciaország nem volt hajlandó beadni a derekát, mert komolyabb korlátozásokat szeretne az araki nehézvíz-erőmű működésével kapcsolatban. Zárif szerint a megállapodás elmaradása nem Irán vonakodásának, hanem a partnerek közti egyet nem értésnek volt köszönhető (kiemelte, hogy a francúzok szinte minden második gondolatba belekötöttek).

Ugyanő hívta fel a figyelmet arra is, hogy Irán hibáztatása csak aláássa a felek közti bizalmat, és szerinte a lényeg most az, hogy a nyugati hatalmak megszerezzék az iráni nemzet megbecsülését. Ugyanakkor John Kerry szerint a franciák és ők is aláírtak egy előzetes megállapodást, melyre a többi résztvevő is áldását adta, az irániak azonban nem tudtak elfogadni. Korábban egy arab emírségekbeli sajtótájékoztatón Kerry azt mondta, hogy az USA nem sietteti a megállapodást, viszont szeretné, ha pár hónapon belül azért egyezményre jutnának a felek… a pár hónap azért elég rövid időnek tűnik, főleg hogy az irániak, pontosabban Mohammad Dzsavad Zárif iráni külügyminiszter szerint egy keretmegállapodás már egy éven belül létrejöhet.

Advertisement

Igen, ez még csak a keretmegállapodás, ami csak annyit tartalmaz majd, hogy nagyjából milyen irányvonal és rendszer mentén fektetnék le az iráni nukleáris programra vonatkozó szabályokat. A két fél tehát elég eltérő véleményen van erre nézvést, ehhez képes Zárif azt mondta, hogy a tárgyalásokon résztvevő felek azonos hullámhosszon vannak, és ez előremozdíthatja az ügyet a következő asztalhoz ülés alkalmával, melyre november 20-án, szerdán kerül sor. Eközben Irán és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA, International Atomic Energy Agency) megegyeztek, hogy az ügynökség megfigyelőinek Irán nagyobb hozzáférést biztosít nukleáris helyszíneihez, főleg a már említett araki üzemhez és a Gacsin körzetben található urániumbányához.

Az IAEA megfigyelői szerint Hasszán Rouhani kormánya csökkentette az ország urániumdúsítási kapacitását, ami jelentős előrelépést jelenthet a november 20-i tárgyaláson. Később a héten Kerry figyelmeztette az amerikai törvényhozást, hogy a tervezett új szankciók bevezetésével csak csökkenne a megállapodás esélye. Iránban közben egyébként is áll a bál, ugyanis a múlt hét elején krimibe illően meggyilkolták az ipari miniszterhelyettest, akivel a saját autójában végzett egy fej- és egy mellkaslövés. A dolog igazi érdekessége, hogy az egész autón nem találtak lövésből eredő sérülést, ellenben mindkét töltény hüvelye az autóban volt, vagyis a miniszterhelyettes együtt utazott gyilkosával. A sikeres merényletért amúgy még senki nem vállalta a felelősséget.

SZÍRIA
Mint tudjuk, és Csaba ma délutáni posztjában olvashattátok is, Szíriában akkora a káosz, hogy azt szerintem a világon senki nem tudja takkra pontosan követni. Mindenesetre most megpróbáljuk, kezdve azzal, hogy a Szíriai Nemzeti Koalíció bejelentése szerint hajlandó volna részt venni a tervezett genfi béketárgyalásokon, az alábbi feltételekkel: az ostrom alatt álló területekre el lehessen juttatni humanitárius segélyt, a politikai foglyokat engedjék szabadon, és Basár el-Asszád államfő mondjon le.

Advertisement

Szóval a lemez továbbra is a lejátszóban. A koalíció ráadásul megkérte el-Asszádot, hogy a közelgő tárgyalásokra való tekintettel a felek in good faith kicsit enyhítsenek egymáshoz való kevéssé szívélyes viszonyukon. Erre a Damaszkusz közeli, lázadók kezében lévő Kudszája kisváros blokádját enyhítette a kormány, amelyhez hű erők azonban elfoglaltak egy, az aleppói reptér közelében lévő haditámaszpontot, szóval nem igazán jött be az a bizonyos enyhülés.

November 12-én, kedden az ellenzéki koalíció kilenc minisztert nevezett ki az általuk létrehozott átmeneti kormányba; a kabinet létrehozását Franciaország és Nagy-Britannia is fontos lépésnek nevezte. Az Egyesült Államok ugyanakkor nem támogatja az átmeneti kormányzatot; egy ellenzéki hivatalnok szerint azért, mert az az USA szerint aláásná a genfi tárgyalásokat. A provizórikus kormány biztonsági megfontolásból valószínűleg a törökországi Gaziantep városában fog működni, az Aleppótól északra húzódó török-szíriai határ mentén.

Ugyanaznap a kormányhű szíriai erők közben legalább négy lázadó támaszpontot elfoglaltak Aleppóban, valamint Damaszkusztól délre, míg Damaszkusz Hedzseira elővárosában a lázadók többször megütköztek a kormányerőkből, Hezbollah és iraki harcosokból álló csapatokkal; a városrészt másnap, november 13-án foglalták el a kormányzat csapatai. November 14-én a Hezbollah libanoni vezetője, Szajjed Haszan Naszrallah az asúrát ünneplő több tízezer síita előtt bejelentette Bejrútban, hogy a szervezet csapatai addig harcolnak el-Asszád mellett, amíg szükség van rájuk. Ez volt az első alkalom, hogy a Hezbollah nyíltan elismerte szíriai szerepvállalását.

November 15-én, pénteken a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet, az OPCW (Organization for the Prohibition of Chemical Weapons) tagjai Hágában ültek le megtárgyalni a szíriai vegyi fegyverek elpusztításának menetét. Korábban a szíriai kormány és az OPCW megegyezett, hogy az idegmérgeket Szírián kívül kell elpusztítani, 14-én, csütörtökön pedig az Egyesült Államok Albániát kérte fel a vegyifegyver-pusztító bonanza házigazdájának. Az albán kormány azonban a miniszterelnök, Edi Rama vezetésével elutasította a felkérést, miután százak mentek ki tüntetni a vegyi fegyverek ellen a parlament épületéhez.

November első hetében a nemzetközi felügyelőbizottság megerősítette, hogy a 23-ból 22 vegyifegyver-telepet biztosított, illetve, hogy a szíriai kormány időben teljesítette a vegyifegyver-gyárak működésképtelenné tételére vonatkozó határozatot. Amíg el-Asszád és a nemzeti koalíció egymással voltak elfoglalva, északkeleten a Kurd Demokrata Unió Pártja (PYD) szerzett jelentős területeket. A hét közepére a PYD elfoglalt hét települést, hátrálásra késztetve az iszlamista lázadó csoportokat (vagyis a nemzeti koalíciót), egy nappal azután, hogy bejelentették, hogy tervezik egy átmeneti kormány létrehozását a kurd többségű területeken, melyekből egy közigazgatásilag egységes autonóm területet kívánnak formálni, saját alkotmánnyal és parlamenttel.

EGYIPTOM
November 13-án, szerdán az egyiptomi kormány bejelentette a majd három hónapos szükségállapot és kijárási tilalom megszüntetését. A szükségállapotot még augusztus 14-én vezették be, miután biztonsági erők erővel feloszlatták a hadsereg által július 3-án eltávolított korábbi elnök, Mohamed Morszi támogatóinak tüntetését. A szükségállapot során a biztonságiak házkutatást tarthattak és bárkit letartóztathattak felhatalmazás nélkül, de ezzel kapcsolatos visszaélések bizonyára úgysem történtek. Morszi nyilatkozatban jelentette be időközben, hogy eltávolítása során, mégpedig egy nappal a katonai hatalomátvétel előtt a Köztársasági Gárda őt elrabolta és egy tengerészeti támaszponton tartotta fogva, ezért bíróság elé viszi az ügyet.

Advertisement

November 14-én Egyiptom Oroszországgal kezdett tárgyalásokat egy lehetséges védelmi együttműködésről, miközben az egyiptomi-amerikai kapcsolatok folyamatosan romlanak, például mert októberben az Egyesült Államok felfüggesztette az Egyiptomnak juttatott 1,3 milliárd dolláros katonai támogatásának jó részét. Ugyan az orosz-egyiptomi együttműködésről tudomásom szerint hivatalosan nem ismert még az amerikai álláspont, de szerintem van egy tippje mindannyiunknak, hogy most milyen hangulat uralkodik a Kapitóliumban, amikor Egyiptomra terelődik a szó. Szergej Lavrov külügyminiszter és Szergej Sojgu védelmi miniszter személyében az utóbbi évek legnagyobb jelentőségű orosz látogatóit fogadta Egyiptomban a külügyminiszter Nabil Fahmi, a védelmi miniszter Abdel Fattah el-Sziszi és az ideiglenes elnök Adli Manszúr. Lavrov bízik az ország demokratizálódásában, illetve, hogy Egyiptom átvészeli a jelenlegi válságot, és hogy tekintettel lesz az ország összes politikai, etnikai és vallási csoportjának érdekeire.

Nem tudhatom pontosan, hogy ezt hallva mi járhatott Manszúr és két minisztere fejében, de én gondolatban bizonyára nyomatékosan arra ösztönöztem volna őket, hogy előbb a saját házuk táján található tekintélyes mennyiségű ürüléket lapátolják el. Persze az is hozzátartozik, hogy ha egy országot már az oroszok biztatnak a demokratizációra, a politikai-etnikai-vallási sokszínűség védelmére, akkor abban az országban tényleg nagy a baj. Hivatalos orosz források szerint egyébként a tárgyalások katonai és technikai együttműködésre fókuszálnak, mely például fegyveregyezményben valósulhat meg; Egyiptom emellett a gazdasági kapcsolatokat is erősítené a két ország között, tehát tulajdonképpen az oroszok töltenék be az amerikaiak által hagyott űrt. Az egyiptomi külügyminisztérium egy szóvivője szerint azonban hazája nem partnereket szeretne cserélni, hanem egyszerűen csak több támogatáshoz jutna.