Nagyszerű képes összeállítás twower gyűjtése, megint az EnglishRussiáról, nálunk némi képmagyarázattal kiegészítve. Igen, ezeket szokta tévesen a magyar sajtó cirkálórakétaként megnevezni. Hogy miért is nem helytálló ez? Mert rakétának csak rakétahajtóművel rendelkező eszközöket hívhatunk, ezek pedig gázturbinás sugárhajtóművűek. Az angol cruise missile kifejezésben szereplő missile pedig nem a rakétát jelenti angolul, hanem egy tágabb kategóriát, bármilyen sugárhajtóművel hajtott lövedéket. Vegyük hát számba a bemutatott típusokat:

Tupoljev Tu-141 "Strizs"

A Tu-141 Strizs volt a szovjetek nagyméretű, közepes hatótávolságú felderítő robotrepülőgép típusa. A 70-es évek végétől állt rendszerben és egészen a hidegháború végéig települtek komplexumai főként a Szovjetunió nyugati határain. Az oroszok, ukránok és közel-keleti elvtársaik rendszeresítették. A Tu-123 Jasztrebet váltó Strizst elődjéhez hasonlóan transzszonikus, azaz hangsebesség körüli, több száz kilométeres mélységi felderítésre tervezték. Rakománya főként fényképező eszközökből, infravörös érzékelőkből, egyéb elektro-optikai eszközökből állt. A legtöbb Tupoljev-robotrepülőgéphez hasonlóan dárdaformájú, deltaszárnyú, kacsaszárnyas dizájn. Szilárd hajtóanyagú startrakétával indítható vontatott indítóállásából.

Advertisement

Hajtóműve egy 19,6 kN tolóerejű Tumanszkij KR-17-es, ami a több mint hat tonnás szerkezetet 1000-1100 km/h-s sebességgel képes mozgatni, 1000 kilométeres hatótávval. Legnagyobb elérhető magasság: 6 km.

Tupoljev Tu-143 "Rejsz"

A VAZ-135 vontatta SZPU-143 indítóberendezés a robotrepülőgéppel.

Ez a roppant vicces nevű távirányított felderítő robotrepülőgép szintén a mai drónkorszak előtti éra szülöttje, a hidegháborús időszak egyik legszéleskörűbben alkalmazott szovjet típusa. Rendszeresítették még a bolgárok, a csehszlovákok, az irakiak, a románok, szírek, és az észak-koreaiaknál, az oroszoknál és az ukránoknál pedig máig rendszerben áll valamelyik változata. 1976-ban rendszeresítette a Szovjet Hadsereg a Tu-141-es kicsinyített verziójaként is felfogható típust. 60-70 kilométeres, csekély hatótávolságával és alacsony repmagasságával harcászati felderítési célokra használják. A fenti vontatott szállító-indító teherautóról indították, szintén az ún. RATO módszerrel (rocket-assisted take-off - rakéta-rásegítéses felszállás). Klimov TR3-117-es típusú gázturbinás menethajtóműve 5,8 kN tolóerővel rendelkezik, amivel 950 km/h-ás szubszonikus végsebesség érhető el. Eredeti felderítőverziója egy fényképezőgépet hordozott, későbbi modernizációk során pedig TV-kamerát és sugárzásmérő berendezést kapott.

A Rejsz fellövése, huehuehue.

A 80-as évek közepén megjelent M-143 jelű változata, amit pl. légvédelmi rakétacsapatok kiképzésére és gyakorlatoztatására használnak, mint légicélt. M-143-as lett volna az eredeti cél 2001 októberében, mikor egy ukrán Sz-200-as célt tévesztett és vélhetőleg a Sibir Airlines 1812-es járatát, egy Tu-154-est találta telibe, megölve mind a 66 utas és a 12 fős személyzetet. Tu-243 Rejsz-D nevű modernizált változata a 80-as évek végén került rendszerbe, nagyobb hajtóanyag kapacitást, fejlettebb vezérlést és erősebb hajtóművet kínálva. Legutóbbi, Tu-300 Korsun jelű variánsának fejlesztése a 90-es évek végén kezdődött, a technikai részletekről érthető módon kevés információ áll rendelkezésre. A Rejsz változatai szíriai részről Izrael és Libanon fölött, az oroszok részéről pedig Afganisztán, Csecsenföld és Dagesztán fölött repültek bevetéseket.

Jakovlev Pcsela-1T

A Pcsela, itt éppen nem a gyárilag megjelölt indítóberendezésén.

Az előbbieknél jóval kisebb Pcsela fejlesztése a rendszerváltás utáni években kezdődött meg a Jakovlev-tervezőirodánál. Az elsősorban harcászati felderítésre és megfigyelésre, célpontazonosításra, de akár légicélként is használható típust az oroszok 1997-ben rendszeresítették. Használati limitje 60 kilométer, vagy két óra. Orrkamerájának képeit valós időben sugározza vissza az operátornak. Optimális műveleti magassága 100 és 1000 méter között van, a drón 20 perc alatt indítható állapotba hozható. A komplexum részét képezi egy BTR-D lánctalpas páncélos alapjain kialakított indító-irányító jármű, egy Ural-4320-as teherautón kialakított műszaki támogató jármű és egy utántöltő-szállító jármű, illetve tíz darab robotrepülőgép. Az indító-irányító rendszer egyszerre két gép irányítására képes. Indításánál két db startrakétát alkalmaznak, a hajtást pedig egy csőlégcsavaros kétütemű benzinmotor végzi, ami a gyártó honlapja szerint 120-180 km/h-ás sebességre képes gyorsítani az eszközt.

Pcsela, hátulról.

A felsorolás természetesen nem teljes, de tervezzük bemutatni a többi orosz UAV-típust is a közeljövőben.