Nagyon sokan gondolják itthon azt, hogy a kaukázusi/csecsenföldi konfliktus egy rettentően összetett konfliktus, holott ez mára már koránt sincs így. Sok éve még nem is volt tanácsos állást foglalni, hiszen se a betegeket és ártatlanokat, majd később gyermekeket mészárló csecsenek, sem a Kaukázusban brutális kegyetlenséggel tisztogató, Oroszországban meg sokszor ártatlan kaukázusiakat vegzáló oroszok sem voltak tiszta lelkiismerettel támogathatóak, a konfliktus idővonalán többé-kevésbé tökéletesen be lehet lőni azokat a bizonyos fordítópontokat. A rubikonokat, amik átlépésével a kaukázusiak fokozatosan elvesztették a nemzetközi közösség támogatását és amiken túlhaladva Oroszországból elnyomóból vallási szélsőségesek áldozatává vált a nemzetközi közvélemény szemében. Persze kellett a szeptember 11-ét követő hozzáállásváltás is, hogy az USA és az orosz szövetségi állam közötti terrorellenes összeborulás megvalósulhasson.

Magyari cikkével ellentétben nem is beszélhetünk háborúról. Az ellentét jelenlegi fázisában a háborús küszöb alatti konfliktusok tipikus ismertetőjegyeit viseli magán - ha már itt tartunk a második csecsen háború sem tekinthető klasszikus értelemben vett háborúnak a korai időszakot leszámítva. Nem vehető annak, mert a háború ismertetőjegyei nem egészében igazak rá, ráadásul a terrorista jogilag nem is tekinthető kombatánsnak. Lehetséges belemenni az ilyenkor szokásos "az egyik ember terroristája a másik ember szabadságharcosa" típusú moralizálgatásba, de aki nyilvánvalóan civilek ellen irányuló támadásokba bonyolódik zavaros politikai és bűnelkövetői céljai megvalósítására, az definíció hiányában is objektívan terroristának tekinthető.

Az ilyen és ehhez hasonló cikkek pont azok, amire az Umarov-féle közönséges bűnözők vágynak, mert azt, hogy valaki kijelenti, a Kaukázusokban háború folyik, ők államiságuk és háborújuk legitimációjának veszik. Mára a csecsenek, ingusok, cserkeszek többségének is tele van már a töke a hegyi erdőkben szabadságharcost játszó, fiaikat a vahhabita vallási maszlaggal tömő, magukat kábóbizniszből és csempészetből megszedő szervezett bűnözői körökkel. Tekintve, hogy már a kései Baszajev-időszakban sem képviseltek már számot tevő katonai erőt egy Bede által felvázolt, Szocsi elleni támadás a kabaré kategóriájába esne.

Az oroszok komoly átcsoportosítást hajtottak végre a téli olimpia biztonságának szavatolása érdekében. Umarov már korábban feloldotta a Putyin ellenzéke melletti szolidaritása (vagy inkább az ellene irányuló gyűlölete) kinyilvánításáért meghirdetett támadási moratóriumot, és felszólította híveit az olimpia minden eszközzel való megzavarására. Figyelembe véve, hogy Szocsi eredetileg cserkesz nemzetiségi terület volt, ahol alig több, mint 150 éve a cári csapatok mintegy 400 ezer embert mészároltak le (bár az atrocitásokat a mai napig sem ismerték el népírtásként) és közel félmilliót kényszerítettek a Törökországba menekülésre, Moszkva számít a cserkesz nacionalisták tevékenységére is. A radikálisok álláspontja szerint Szocsiban olimpiát rendezni olyan, mintha a náci haláltáborok helyén tennék.

Csak, hogy szemléltetni tudjuk Szocsi támadhatatlanságát: harci helikopterek, csatarepülőgépek, két aktív és egy tartalékos dandárnyi katona (összesen több, mint 10000 fő) áll rendelkezésre, plusz az 58. hadsereg a grúz határon és a Fekete-tengeri flotta a víz felől, hogy a komoly légvédelmi csoportosításról (Sz-400-asok, Bukok, Tor M2U-k) Az elhárításban részt vesznek a Belügyminisztérium (MVD), a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), a Különleges Helyzetek Minisztériumának különleges erői és elemzői. A kormány 95 kiemelt védelmet igénylő objektumot jelölt ki: ide az olimpiai infrastruktúra, olajipari létesítmények, raktárok, klór-lerakatok, hőerőművek, központi közterek, koncerttermek, tengeri kikötők, vonatállomások, hidak és aluljárók, repterek és egyebek tartoznak. Ezek védelme már tavaly nyáron megkezdődött. Ezen kívül több, mint félezer nyilvános teret még fokozottan figyelnek és védenek az oroszok az olimpia ideje alatt.

Advertisement

Sokan szimpatizálnak a kis népek függetlenségi törekvéseivel, azonban a vizionált Kaukázusi Emirátusnak még a dagesztáni olajkészletekkel sincs semmi esélye a gazdasági értelemben vett talpon maradásra Törökország, Oroszország és Irán hatalmi háromszögében. Persze pont ezek a tartalékok, amik miatt Moszkva sem hajlandó elengedni a régiót és az ezerszer szajkózott esetlegesen kialakuló autonómia-tendenciák miatt. Ez az, ami miatt Oroszország a nemzetközi porondon nem ismeri el pl. Koszovó függetlenségét sem.

Nem kell az oroszokat sem sajnálni, a járulékos károkkal és a nemzetiségi kaukázusiak folyamatos rendőri vegzálásával ők is még jó időre biztosítják, hogy a Kaukázus tűzfészek maradjon, de Putyin jelenleg is lehetőségei határán mozog. Egyik oldalon ott az oroszok nyomása, akiknek már elege van a túszokat rabló, tömegközlekedésen robbantgató szélsőségesekből, a másikon meg a nemzetközi szervezetek és média, a tüzet okádó ellenzéki vezetők, akik egy esetlegesen túl kemény fellépés esetén csak vérszemet kapnának.

Márpedig Umarov és társai ellen nem lehet fair játékban nyerni. Az amerikaiak egyébként gyorsan fel is ajánlották segítségüket "a sportolók, nézők és egyéb résztvevők biztonsága érdekében", amit valószínűleg a tanácsadóként már Oroszországban tartózkodó DS ügynökökön felül értettek. Ráadásul orosz szakértők szerint Volgográd csak a kezdet: az olimpia közeledtével a terroristák tevékenysége csak fokozódni fog és nincs okunk rá, hogy az ellenkezőjét feltételezzük.

Ezzel a vidám témával kíván egy boldogabb új évet az Anyahajó szerkesztősége.